A kabbaláról
A kabbalát egyesek Zsidó misztikának nevezik, és ez az elnevezés nem csak nem helytálló, de ha a misztika szószerinti "ködösség" jelentésébol indulunk ki, határozottan sérto is.
A kabala, vagy kabbala, (de létezik más variáció is) egy ok-okozati
teremtéselméleti és életviteli elméleti és gyakorlatrendszer,
ami a megértés nélküli nyelvi fordítások folyamán a laikus
számára csak egyre ködösebbé és ködösebbé válhat, és ezért is
volt a zsidó kultúrában apáról fiúra hagyományozott tudás.
A kabalistának, a mágikus törvényeket ismernie kell, mert a
kabala tanításában sok utalás van a másik három hermetikus
irányzat tartalmára. A kabala azokat az osprincipiumokat,
ill. szimbólumokat magyarázza el élo rendszerként, melyek
építokövei a világnak, és amelyek a világot is és az embert is
építik, mint muködo egységet. A muködés zavaraira rámutat, a korrekció útját ismerteti a logikája által, ennek értelmében
gyógyít és harmonizál.
Az ember nem kerülheti el a szembesülést azzal a felelosséggel,amit az emberi tudat ráruház a létezésével.
Ha állatokként élnénk, akkor a természet szerves részeként a
természet harmóniaigénye felülbírálná a létünket, viszont az
emberi tudat kivont minket részben a természet hatalma alól,
és ezért a tudásunkat kell használnunk.
A természet és a termékei mind a teremtés már bejáratott fázisain
keresztül fejlodnek ki, és ez az elméleti fejlodési rendszer a kabala.
A modern tudomány kérdéseire is képes lenne választ adni, de türelemmel
meg kell várni azt az idot, mikorra a modern tudomány a maga ok-okozati
tempójában elér a nagy összeolvadásig.