A kabbaláról

A kabbalát egyesek Zsidó misztikának nevezik, és ez az elnevezés nem csak nem helytálló, de ha a misztika szószerinti "ködösség" jelentésébol indulunk ki, határozottan sérto is.

A kabala, vagy kabbala, (de létezik más variáció is) egy ok-okozati teremtéselméleti és életviteli elméleti és gyakorlatrendszer, ami a megértés nélküli nyelvi fordítások folyamán a laikus számára csak egyre ködösebbé és ködösebbé válhat, és ezért is volt a zsidó kultúrában apáról fiúra hagyományozott tudás.

A kabalistának, a mágikus törvényeket ismernie kell, mert a kabala tanításában sok utalás van a másik három hermetikus irányzat tartalmára. A kabala azokat az osprincipiumokat, ill. szimbólumokat magyarázza el élo rendszerként, melyek építokövei a világnak, és amelyek a világot is és az embert is építik, mint muködo egységet. A muködés zavaraira rámutat, a korrekció útját ismerteti a logikája által, ennek értelmében gyógyít és harmonizál. Az ember nem kerülheti el a szembesülést azzal a felelosséggel,amit az emberi tudat ráruház a létezésével.

Ha állatokként élnénk, akkor a természet szerves részeként a természet harmóniaigénye felülbírálná a létünket, viszont az emberi tudat kivont minket részben a természet hatalma alól, és ezért a tudásunkat kell használnunk.

A természet és a termékei mind a teremtés már bejáratott fázisain keresztül fejlodnek ki, és ez az elméleti fejlodési rendszer a kabala. A modern tudomány kérdéseire is képes lenne választ adni, de türelemmel meg kell várni azt az idot, mikorra a modern tudomány a maga ok-okozati tempójában elér a nagy összeolvadásig.