Hermetika

HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ személyéhez fuzodik ez a teológiai és okkult filozófiai rendszer, ami alapvetoen meghatározta a nyugati kultúrát, foleg Klaudiosz Ptolemaiosz óta (i.sz.100-178).

Mivel az átlagos képzettségu emberekben a tudásszomj szinte csak a félelem és a hatalomvágy által voltak inspirálva, a babonás hiedelmek nép- szerubbé váltak a hermetikus tudósok (Mágusok) kapcsán, mint a tudás maga.

A primitív és szinte csak babonától inspirált szemlélet alakította ki a középkori varázslókról, mágusokról és alchimistákról alkotott hamis képet.

Valójában ezek a tudósok azért nevezhetoek hermetikus tudósnak, mert a világtól kénytelenek voltak "hermetikusan" elzárni a tudást, és a saját képzésüket a Kabbala, Asztrológia, Mágia, és Alkímia eszköztárával végezni.

Az akkori általános világnézet szerint a tudás bunös dolog, és ez azért alakult ki,mivel a tudást azonosították a zsar noki hatalommal. Az egyszeru nép nem tudott volna a tudással mit kezdeni, a "leegyszerusített" tudáshoz pedig a hivatalos és központosított egyházszervezeten keresztül hozzájuthatott bárki.

Hermész volt az a személy, aki a test, lélek, szellem hármas harmóniában történo fejlesztésének gyakorlatát örökítette az akkori kor muvelt elitjére, de az átlagember csak a babona és félelem szurojén keresztül merte figyelni, az elméjének nagyon idegen tudást.

Csak a felvilágosodás korára érett meg a helyzet arra, hogy a spiritualitás közüggyé forrja ki magát, de a korábban már rutinosan beérett babona és félelmi rendszerek elködösítették a tudás útját, és ez által a MISZTIKA ködébe burkolva tört elore az osi tudomány.

Manapság is a ködösség jellemzi mind az általános, mind pedig a tudományos nézeteket a középkori bölcselet és tudomány iránt, mert a globális teokratikus egyszóval hermetikus nézet kivenné a tudomány mai fejlodésének vitorlájából a szelet.

A hermetikus hagyományok egymás nélkül érvénytelenek abban az értelemben, hogy mindegyik folyamatában utal a többi tartalmára. Igazi mélységében egyik sem értheto meg a többi három nélkül. Kezd kialakulni a modern tudományok ágai között is egy a hermetikushoz hasonlító együttmuködés, mely a mai tudományt egyre közelíti a valós igazsághoz.

A relativitáselmélet volt az elso lényegi lépés azon az úton, mi szerint a modern tudomány már nem nagyravágyó utódja, hanem inkább édes gyermeke a hermetikának. Ideje a régmúlt bölcseleti iskoláit már nem csak a nagyképuség ködfalán keresztül szemlélni és felfedezhetové válik benne az-az érték, ami miatt a mai napig fenn tudott maradni.

A fejlodés nem áll le, és a mai tudomány is egyre közelít a hermetikus világnézeti igazságai felé, mert az igazság az örök, csak az adott kor szóhasználata, ami más. A világnézet minél áttekintobb, annál jobb, mert kevesebb meglepetés érheti "kívülrol".


		Hermetika HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ személyéhez fuzodik ez a teológiai és okkult filozófiai rendszer, ami alapvetoen meghatározta a nyugati kultúrát, foleg Klaudiosz Ptolemaiosz óta (i.sz.100-178). Mivel az átlagos képzettségu emberekben a tudásszomj szinte csak a félelem és a hatalomvágy által voltak inspirálva, a babonás hiedelmek nép- szerubbé váltak a hermetikus tudósok (Mágusok) kapcsán, mint a tudás maga. A primitív és szinte csak babonától inspirált szemlélet alakította ki a középkori varázslókról, mágusokról és alchimistákról alkotott hamis képet. Valójában ezek a tudósok azért nevezhetoek hermetikus tudósnak, mert a világtól kénytelenek voltak "hermetikusan" elzárni a tudást, és a saját képzésüket a Kabbala, Asztrológia, Mágia, és Alkímia eszköztárával végezni. Az akkori általános világnézet szerint a tudás bunös dolog, és ez azért alakult ki,mivel a tudást azonosították a zsar noki hatalommal. Az egyszeru nép nem tudott volna a tudással mit kezdeni, a "leegyszerusített" tudáshoz pedig a hivatalos és központosított egyházszervezeten keresztül hozzájuthatott bárki. Hermész volt az a személy, aki a test, lélek, szellem hármas harmóniában történo fejlesztésének gyakorlatát örökítette az akkori kor muvelt elitjére, de az átlagember csak a babona és félelem szurojén keresztül merte figyelni, az elméjének nagyon idegen tudást. Csak a felvilágosodás korára érett meg a helyzet arra, hogy a spiritualitás közüggyé forrja ki magát, de a korábban már rutinosan beérett babona és félelmi rendszerek elködösítették a tudás útját, és ez által a MISZTIKA ködébe burkolva tört elore az osi tudomány. Manapság is a ködösség jellemzi mind az általános, mind pedig a tudományos nézeteket a középkori bölcselet és tudomány iránt, mert a globális teokratikus egyszóval hermetikus nézet kivenné a tudomány mai fejlodésének vitorlájából a szelet. A hermetikus hagyományok egymás nélkül érvénytelenek abban az értelemben, hogy mindegyik folyamatában utal a többi tartalmára. Igazi mélységében egyik sem értheto meg a többi három nélkül. Kezd kialakulni a modern tudományok ágai között is egy a hermetikushoz hasonlító együttmuködés, mely a mai tudományt egyre közelíti a valós igazsághoz. A relativitáselmélet volt az elso lényegi lépés azon az úton, mi szerint a modern tudomány már nem nagyravágyó utódja, hanem inkább édes gyermeke a hermetikának. Ideje a régmúlt bölcseleti iskoláit már nem csak a nagyképuség ködfalán keresztül szemlélni és felfedezhetové válik benne az-az érték, ami miatt a mai napig fenn tudott maradni. A fejlodés nem áll le, és a mai tudomány is egyre közelít a hermetikus világnézeti igazságai felé, mert az igazság az örök, csak az adott kor szóhasználata, ami más. A világnézet minél áttekintobb, annál jobb, mert kevesebb meglepetés érheti "kívülrol".